A nyári kánikula és a hosszan tartó szárazságok egyre nagyobb kihívás elé állítják a hobbikertészeket és a családi házban élőket. A vezetékes ivóvízzel való locsolás nemcsak drága, hanem környezetvédelmi szempontból sem a legfenntarthatóbb megoldás. Ugyanakkor a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék sokszor kihasználatlanul folyik le a csatornákba. Az esővíz gyűjtése és tudatos felhasználása kiváló válasz ezekre a problémákra.
Az esővízgyűjtés alapjai és a legegyszerűbb módszerek
A legegyszerűbb és legősibb módszer az ereszcsatorna alá helyezett hordó, amely minimális befektetést igényel. Egy átlagos családi ház tetőfelülete egyetlen kiadósabb zápor alkalmával is több száz liter vizet képes összegyűjteni. Ezt a kincset kár lenne hagyni elfolyni a közműhálózatba. A nyitott edények használatakor azonban érdemes figyelni a higiéniára és a biztonságra.
A legegyszerűbb hordókat célszerű fedéllel ellátni, hogy megakadályozzuk a falevelek és más szennyeződések bejutását. A fedő ráadásul meggátolja, hogy a szúnyogok petézőhelyként használják a felhalmozott vizet a meleg nyári napokon. Ha gyermek vagy háziállat van a családban, a balesetek elkerülése érdekében mindenképpen rögzítsük a fedelet. Egy jól elhelyezett leeresztő csap pedig megkönnyíti a locsolókanna megtöltését.
A vízgyűjtő rendszerek méretezésénél vegyük figyelembe a tető alapterületét és a növényeink vízigényét. Nem mindegy, hogy csak pár tő paradicsomot vagy egy egész pázsitot szeretnénk öntözni. Kezdésnek egy kétszáz literes hordó is megteszi, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy hamar igény keletkezik a kapacitás bővítésére.
Milyen tartályt válasszunk a ház körüli igényekhez?
A piacon ma már a legegyszerűbb műanyag hordóktól kezdve a szikla hatású, dekoratív dizájntartályokig terjed a választék. Ha nagyobb mennyiségű vizet szeretnénk eltárolni, a földfeletti tartályok mellett érdemes elgondolkodni a föld alatti tartályrendszereken is. A földbe süllyesztett tartályok nagy előnye, hogy sötétben és hűvösben tartják a vizet, így az lényegesen tovább megőrzi jó minőségét. Ezek beszerelése ugyan nagyobb földmunkával jár, de hosszú távon rendkívül kifizetődő beruházás. A látható felületeken pedig megmarad a kert eredeti szépsége, hiszen a tartály teljesen rejtve marad.
Az úgynevezett IBC tartályok is népszerűek az újrahasznosítás kedvelői körében, mivel ár-érték arányuk kiváló. Ezek az ezerliteres műanyag edények fém rácsszerkezetben helyezkednek el, így rendkívül masszívak. Egyetlen hátrányuk az esztétika, de egy fa burkolattal vagy növényfuttatóval könnyen elrejthetők a szem elől.
A szűrés és a tisztítás elengedhetetlen lépései
A tetőről lefolyó víz nem teljesen tiszta, hiszen port, madárürüléket és növényi maradványokat sodor magával. Ezért a tartályba jutás előtt elengedhetetlen legalább egy alapvető szűrőberendezés beépítése. A legegyszerűbb megoldás az ereszcsatornába illeszthető lombfogó háló vagy hálós szűrőkosár, amely megakadályozza, hogy a nagyobb levelek eltömítsék a rendszert.
A finomabb szűrésről a lefolyócsőbe építhető esővízszűrők gondoskodnak, amelyek különválasztják a tiszta vizet a hordaléktól. A fennmaradó finom üledék az idő múlásával leülepszik a tartály aljára, ami teljesen természetes folyamat. Ezt a lerakódást évente egyszer vagy kétszer célszerű kitakarítani a tartály átmosásával. A tiszta víz így mentes marad a kellemetlen szagoktól és a bepállástól. Ha elfedjük a tartályt a közvetlen napfény elől, az algásodás kockázatát is a minimálisra csökkenthetjük.
Fontos megjegyezni, hogy az esővíz lágy víz, ami kifejezetten jót tesz a legtöbb kerti növénynek. A csapvízzel ellentétben nem tartalmaz klórt és mészszármazékokat, így a szobanövények és a kényesebb virágok is hálásak lesznek érte. A mészkerülő növények, mint például a hortenziák vagy a rododendronok kifejezetten meghálálják a természetes csapadékot. Emellett a talaj szerkezetét sem károsítja a felhalmozódó vízkő.
Nyári hőségben ne locsoljunk tűző napon, mert a növények levelei megéghetnek a vízcseppek gyűjtőlencse-hatása miatt. A kora reggeli vagy a késő esti órák a legalkalmasabbak az öntözésre. Ekkor a talaj hőmérséklete alacsonyabb, így kevesebb víz párolog el feleslegesen a levegőbe. A hűvösebb víz sem éri hősokként a növények gyökérzetét. A gyűjtött esővíz ráadásul általában átveszi a környezet hőmérsékletét, ami sokkal kíméletesebb.
Így öntözzünk hatékonyan a gyűjtött vízzel
Az összegyűjtött víz felhasználásának leghatékonyabb módja a csepegtető öntözőrendszer kiépítése. Ezzel a módszerrel a víz közvetlenül a növények gyökeréhez jut, minimális párolgási veszteséggel. Gravitációs elven működő rendszereknél nincs is szükség elektromos szivattyúra, ha a tartályt kissé megemelt pozícióban helyezzük el. Így az energiatakarékosság teljes mértékben megvalósul a kertünkben. A növények egyenletes vízellátása pedig szebb és egészségesebb termést eredményez.
A talajtakarás, vagyis a mulcsozás remekül kiegészíti az esővízgyűjtést. A fadarálék, a szalma vagy a levágott fű megőrzi a talaj nedvességtartalmát, így ritkábban kell locsolni. Ezáltal a felhalmozott tartalékaink jóval tovább kitartanak a szárazabb időszakokban.
Ne feledkezzünk meg a téliesítésről sem, mielőtt beköszöngenek az első kemény éjszakai fagyok. A fagyveszélyes műanyag hordókat ki kell üríteni és el kell zárni, nehogy a jég feszítő hatása kárt tegyen bennük. A föld alatti tartályoknál ez kevésbé kritikus, de a csapokat ott is érdemes vízteleníteni. Egy kis odafigyeléssel a berendezéseink hosszú éveken át szolgálják majd a kertünk zöldellését.
