A középkorban, amikor a kémények napvilágot láttak, még a hőnek egy nagy része eltávozott a szobából. Ekkor nőtt meg a kandallók népszerűsége, hiszen csak annyit kellett tenni, hogy közelebb megyünk hozzá, aztán azonnal át tudtunk melegedni. A legtöbb családnál nem volt ritka, hogy közösen üldögéltek a kandalló körül, persze ezt nem mindenki engedhette meg magának. Manapság már más a helyzet, a kandalló nem egy luxus, sokkal inkább egy alapvető, komfortnövelő eszköz.
Ebben a cikkben mesélünk egy kicsit a kandallók történetéről, eláruljuk, hogy mi jellemezte őket a kezdetekben.
A középkori idők
A Benkel kandallók, ezzel együtt az öntöttvas kandallóbetét története régre nyúlik vissza, hiszen maguk a berendezések sem most váltak populárissá. Bár hozzá kell tenni, hogy a hideg nemcsak a kandallók gyenge hatásfokának volt köszönhető, sokkal inkább a szigetelés hiánya okozta a problémát.
Anno ennek érdekében minden apró rést szalmával tömtek be, a legtöbb háznál még a padlót is azzal szórták meg. Ezáltal az otthonoknak inkább istállószerű hatása volt, mintsem egy valódi házé. Bár tény, hogy nem volt magas hatásfoka akkortájt, ennek ellenére a legmodernebb megoldásnak számított.
Mivel azonban főleg a gazdagabb réteg engedhette meg magának a saját kandallót, éppen ezért a középkorban főként státuszszimbólumnak számított, mintsem melegedést biztosító eszköznek. A szegényebb réteg a kürtő nélküli tűztereket használta, aminek hátránya, hogy az egész házat füst borította. Minél díszesebb volt egy kandalló, annál tehetősebb volt az illető.
Mi jellemezte az akkori kandallókat?
Ahogy tehát említettük, a középkori kandallók nemcsak fűtési eszközként szolgáltak, hanem a közösségi élet és a társadalmi rang egyfajta jelképei is voltak. Az igaz, hogy a mostani változatokhoz képest a hatékonyságuk nem volt annyira acélos, mégis nagy szerepük volt a családok életében.
A fő jellemzőjük, hogy gyakran jóval nagyobbak voltak, mint napjainkban. Ez azért alakult így, hogy minél több meleget tudjanak adni az amúgy rendkívül vastag falakból épített otthonokban. A középkorban kőből és téglából készültek, amit gyakran fafaragásokkal és szobrokkal díszítettek ki.
A füst elvezetésére nem volt még megoldás. A kémények nem voltak annyira hatékonyak, a füst nagy része bent maradt a házban, ami sokaknál kellemetlen egészségügyi panaszokat okozott. A kandallókat azonban nem csupán fűtésre használták, akkortájt világításként és főzéshez is alkalmazták őket.
Hogyan fejlődtek?
A kandallók évszázadok óta fejlődnek, különféle technológiát használnak a megépítésükre, hogy még hatékonyabbak és szebbek lehessenek. Idővel a kémények magasabbak lettek, a kialakításuk is kifinomultabbá vált, mire elértük a barokk kort, addigra szinte műalkotásnak számítottak.
Bár az akkoriak még nagyon egyszerűnek tűnhettek, az emberek életében komoly szerepet töltöttek be. A meleg mellett egyúttal biztonságot és otthonosságot is adtak a néha igen komor időkben.
Ennél a cikknél nincs hozzászólási lehetőség.