Az 1800-as évek második felében a Tisza felső szakaszán - az ottani dzsentritársadalom érdekérvényesítő képességének latba vetésével - végrehajtott átvágások és szabályozások a Tisza alsó szakaszán sokszor idéztek elő árvízveszélyt. Az itteni polgárosodó, kevésbé befolyásos réteg még nem érte el a Tisza alsó szakaszának a szabályozását. A felső szakaszról lezúduló víz az alsó, szabályozatlan szakaszon veszélyhelyzetet idézett elő. Szegednél ezt még tetézte a gyors folyású Maros.
1879. március 12.-én Szeged fölött átszakadt a gát, s a folyó hátba támadta a várost. 146 (más források szerint 151) ember halt meg ekkor, 5458 ház összeomlott, épségben csak 265 maradt. A 75 ezer lakosból 60 ezer ember vált hajléktalanná.
Példátlan nemzetközi összefogás kezdődött. Ide látogatott Ferenc József, Tisza Kálmán miniszterelnök kíséretében. Európa szerte gyűjtés indult, jótékonysági hangversenyek, más rendezvények bevételeivel támogatták az újjáépítést.  Franciaország már március végén küldte az újjáépítéshez az adományokat. Legtöbbet segített Ausztria, de nagyon sokat adományozott Németország is. Jött segítség Oroszországból, Romániából, Szerbiából, Törökországból. Segített Kína, Japán, India, Perzsia. De adományok jöttek az amerikai és az afrikai földrészről is. A francia gyűjtést a már befutott művész, a Párizsban élő Munkácsy Mihály védnökölte. Brüsszel, London is kitett magáért. Somogyi Károly esztergomi kanonok egy egész életen át gondosan összegyűjtött 40 000 kötetes könyvtárát ajándékozta a városnak, a szegediek szellemi felemelkedése érdekében. Ma az intézmény a nevét viselve adózik nagylelkűségének.

Szeged szerencsétlensége bejárta a korabeli világsajtót, ennek (is) köszönhetően több mint kétmillió forint jött össze Szeged föltámasztásához, ami a teljesen felépült város értékének mintegy 1/6-át tette ki!
Szeged újjáépítése rendkívüli feladat volt, hiszen egy teljesen új várost kellett megteremteni. Ezt az egyedülálló vállalkozást Tisza Lajos királyi biztos vezette. (furcsa egybeesés: a Tisza pusztított, s a Tisza újjáépített és még a miniszterelnök is Tisza...) Az építés szakmai részét Lechner Ödön végezte. Az ő elgondolásai és alig négy év megfeszített munkája nyomán Szeged szebb lett, mint valaha. Az egykori girbegurba, keskeny utcák helyén kirajzolódott az új - akkor a legmodernebbnek tartott - párizsi minta, a körutas-sugárutas, rakparttal beépített városszerkezet. Akkor alakult ki, s az utódok munkájának is köszönhető, hogy ma is Szeged hazánk, sőt Európa egyik legszebb városa.
Szeged tisztelettel őrzi segítőinek nevét. A Nagykörút különböző szakaszait a főbb adományozók fővárosairól nevezték el: (a Bertalan hídtól indulva említem meg) Római, Brüsszeli, Berlini, Párizsi, Londoni, Moszkvai, Bécsi körút. Az újszegedi részen pedig a Temesvári körút (lánykori neve: Odesszai körút). A kiskörút Tisza Lajos nevét viseli ismét, mert volt Lenin körút is. Lechner Ödön nevét pedig a tér őrzi.
A túlélő szegediek megfogadták: ha sikerül Isten segedelmével újjáépíteniük a várost, templomot emelnek Isten dicsőségére. Az újjáépítés, majd a világháború, és a gazdasági válság miatt sokáig tartott az építkezés. Végül 1930. október 24-én felszentelték a templomot. A Fogadalmi Templom, azaz a Szegedi Dóm mára Szeged egyik legismertebb építménye, jelképe lett.

Egy kis anekdota

A kor egyik legismertebb zeneszerző-karmestere Mascagni vállalta az ünnepi hangversenyen a vezénylést. A hangversenyre késve érkezett, s gondolta, a neve mindent elmond és beengedik. Az ajtóban levő csendőr kérdésére, hogy mit akar, mondta a nevét: Mascagni. Mire a csendőr: Nem lehet itt mászkálni! - s kipenderítette.
Árvízveszély azonban még sokszor volt 1879. március 12. után is. Legismertebb az 1970-es, amikor majdnem kitelepítették a várost. Makót és még 6 községet Vásárhelyre és Szentesre ki is telepítették.  Pestről levezényelt kék buszok töltötték meg a tereket, a pályaudvarok tömve voltak személy és tehervagonokkal.
A diákság (jómagam is) rakta a homokzsákokat - addig sem mentünk suliba - a katonaság meg hordta az általunk megtömött homokzsákokat.  A szovjet és magyar katonák egyformán részt vettek a védekezésben.  Abban az időben erősen tartotta magát az a nézet, hogy a Felső-Tisza vidéken abban az évben az árvizet az okozta, hogy románok átvágták a gátat, s a víz hátulról támadt; ezért öntötte el Csengert, Csengersimát, Tivadart és a többi települést a víz. Mindenesetre itt a Dél-Alföldön a kiürített településeken statárium volt! A rendőrök, a magyar és a szovjet katonák együtt járőröztek; éles lőszerrel betárazva. S nem volt fosztogatás!!!! Az is elterjedt, hogy itt Szegednél is át akarta két román vágni a gátat, de az orosz katonák lelőtték őket. Ez akár még igaz is lehet ismerve az akkor politikai állapotokat.

De nagy volt a veszély 2006-ban is. Akkor is hősies erőfeszítéssel sikerült újra a várost megmenteni.

A Tisza folyó vízszintjei 1879 óta

 

A legutóbbi két elhárított árvízveszély (1970, 2006) tetőző állásai

Árvízi emlékmű a Tisza partján, 1979-ben létesítették az 1879-es árvízkatasztrófa emlékére

 

Végül egy videó:

Hasonló témákkal várunk a Fórumon is! Szólj hozzá Te is!