A teljes maradvány élőhely védelmében az MTA Biológiai Tudományok Osztálya 2010. január 25-én már kiadott egy állásfoglalást, amely legnagyobb sajnálatunkra nem érte el célját, mert a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek az ügyben hozott pozitív határozata egy fellebbezés benyújtása következtében nem válhatott jogerőssé. A dunakeszi láp valóságos természeti értékét vitatva újabban olyan szakmailag teljesen megalapozatlan áltudományos nézetek kerültek nyilvánosságra, amelyek ellentétesek a hiteles természettudományos tájékoztatás céljaival, így újra szavunkat kell hallatnunk.

 A főváros északi határvidéke sokáig fehér folt volt a tudomány számára, a régióra vonatkozó első botanikai feltárás eredményei is csak 1994-ben láttak napvilágot. A felmérés a dunakeszi láp területére is kiterjedt és megállapította ennek jelentős természetvédelmi értékét. Az itt megjelenő növénytársulásokat tőzegpáfrányos lápként, lápi füzesként, lápi magassásosként az ezeket kísérő kiszáradó kékperjés láprétekként, árvalányhajas homokpusztagyepekként azonosította.

 1998-tól kezdődően az M0-ás út építése miatt a Mogyoródi-patak mindkét partja mentén Rákospalotától Újpesten át egészen a Duna vonaláig gigantikus földmunkák kezdődtek. Ezek során teljesen eltűntek a Mogyoródi-patakot kísérő vizes élőhelyek, a tőzegpáfrányos lápok, lápcserjések mocsárrétek és láprétek. A súlyos természetrombolást egyedül a dunakeszi láp élte túl. A jelenleg is terjeszkedni kívánó bevásárlóközpont betontengerével már véglegesen elszigetelte a lápot a légvonalban alig másfél km-re folyó Duna élővilágától.

 A dunakeszi láp a tőle elválaszthatatlan homoki társulásokkal együtt egy különleges mozaikos élőhely-együttest testesít meg. A változatos élőhelyi viszonyoknak köszönhetően a dunakeszi lápon jelenleg egy nagyobb létszámú, stabil mocsári teknős populáció él.  A faj egyedei erősen kötődnek a vizes élőhelyekhez, életük nagy részét a vízben és a vízparton töltik. A mocsári teknős vizes élőhelyét, a dunakeszi láp magterületét keletről egy meredek partfal, délről a bekötőút, míg északról a szintén vizes élőhelynek számító tőzegtavak határolják. Ebből belátható, hogy ha a dunakeszi láp nyugati és keleti lápfoltjai közötti homokpuszta gyepek beépítésével elveszik a teknősök egyetlen lehetséges tojásrakó helyét, az a populáció végérvényes kipusztulásához vezet.

 A láp vonzáskörzetében több ezres kétéltűállomány él, amelynek a nyugati és a keleti lápfoltok nyíltvizű részei jelentik a tavaszi és nyár eleji időszakban a régió egyetlen peterakó helyeit. A természetvédelmi szempontból igen jelentős madárállomány létének is fontos feltétele az élőhely mozaikossága.

Állásfoglalásunk szerint az élettér további csökkentése esetén nem tartható fent az élőhely mozaikos szerkezete és nem biztosítható a terület élővilágának megőrzése. A terület természetvédelmi és tájesztétikai értéke a társadalom természet- és környezetvédelmi tudatának fejlesztése szempontjából is különösen jelentős.

MTA/GreenProfit

Hasonló témákkal várunk a Fórumon is! Szólj hozzá Te is!